Gondoskodni, helytállni, megfelelni, aztán mindent elölről kezdeni. És közben mosolyogni, amikor legszívesebben bevágnád magad mögött a fürdőszoba ajtaját.
Történeteim azokról a nőkről szólnak, akik, miközben próbálnak mindent kézben tartani, néha elveszítik önmagukat. Egy ponton túl aztán elegük lesz, s végül visszatalálnak a lelkükhöz.
Nem tökéletes nőkről írok. Valódiakról.
Mert sokkal jobban érdekel az a nő, aki néha fél, néha dühös, néha rosszul dönt, néha egyszerűen csak elmenekülne. Aki szeretne szeretni és szeretve lenni, de közben nem akar teljesen eltűnni egy másik ember mellett. Aki nem mindig tudja, hogyan tovább.
De egyszer csak felteszi magának a kérdést: mi lenne, ha mostantól én is számítanék? Erről írok. És ezekkel a történetekkel szeretnélek meghívni egy közös gondolkodásra.
Magadra ismersz?
Te vagy az, aki mindent megold. Aki emlékszik a határidőkre, megszervezi a család életét, helytáll a munkahelyén, meghallgat másokat, és akkor is próbál erős maradni, amikor már rég kiégett.
Te vagy az, aki néha azt kérdezi magától: vajon miért nem elég, amit csinálok? Vagy az, aki egy kapcsolatban annyira szeretne szeretve lenni, hogy közben lassan elfelejti, neki mire lenne szüksége. Esetleg már pontosan tudja, hogy valamin változtatni kellene, csak azt nem, hogyan kezdjen hozzá.
Lehet, hogy kívülről minden rendben van. Lehet, hogy még te is azt mondod, nincs semmi baj. Csak éppen egyre ritkábban kérdezed meg magadtól, hogy TE, hol vagy ebben az egészben.
